ENGEDJ EL
 
Fúj a szél, nyugodt az ég
Így hajnalban
Félhomály , hűvös van még, nekem mennem kell
 
Hangtalanul kattan a zár
Az ajtóban
Megállok még, s rögzül egy kép emlékként
 
 
Már érzem rég hogy mi az a fény, halott szemedben
S most újra tudom  hogy nélküled is újra létezem
Egy álnok társ, segítőként tetszeleg
S  a válasz rég egy remegő kéz , de most elmegyek, végre elmegyek
 
 
Azt hittem az van, hogy segítek rajtad, ha kiöntöd lelked, de tévedtem
Elporladtam szétszakadtam
Őrlődtem belül, s te ezt élvezted
 
Azt hittem az van, hogy segítek rajtad, ha kiöntöd lelked, de tévedtem
Elporladtam szétszakadtam
Őrlődtem belül, s te ezt élvezted
 
…..
A változás félmondatként mindig ott lebeg
A gyengeség elhiszi azt, hogy ez jobb lehet
De most hangtalanul kattan a zár, az ajtóban
Megállok még, s rögzül egy kép emlékként
 
Eltaposva sírva kértem tőled, hogy engedj el
Elporladtam szétszakadtam
őrlődtem belül, s te ezt élvezted
Azt hittem az van, hogy segítek rajtad, mert kiöntöd lelked
De tévedtem
Meggyötörve sírva kértem tőled, hogy kérlek engedj el
 
……
 
Eltaposva sírva kértem tőled, hogy engedj el
Elporladtam szétszakadtam
őrlődtem belül, s te ezt élvezted
 
Azt hittem az van, hogy segítek rajtad, mert kiöntöd lelked
De tévedtem
Meggyötörve sírva kértem tőled, hogy kérlek engedj el